Az ókor Hellasz görög városállamai számára fontos volt az erős és ütőképes haderő fenntartása, hiszen gyakran keveredtek egymással háborúkba. Leginkább a nagyobb poliszok - mint Athén, Spárta, Korinthosz, Megarra, Thébai - alakítottak ki olyan katonai rendszereket, melyekben a lakosság háború esetén azonnal beilleszkedhetett és mindenki azonnal tudhatta, hogy mi a feladata és mi a fegyverneme (mint lovasság, gyalogság, flotta). A legerősebb katonai formációt az ókori Hellasz klasszikus korszakában a hoplita nehéz-gyalogság alkotta. A "hoplita" kifejezés a görög hoplon azaz pajzs szóból ered, mely az ókori harcosok fontos eszköze volt a harcban.

Részlet a 300 című filmből. A kép forrása: korafreeov.pics

A hoplita alakulatokba kerülő harcosok komolyabb és hosszabb kiképzés során gyakorolhatták a falanx harcmodort, amikor szoros alakzatban, páncéljaikat a mellettük álló élé tartva, egyszerre mozogva tudtak előrenyomulni, miközben lándzsaerdőként szegezték előre dárdáikat és védve maradtak a szinte egybefüggő páncélfaluk mögött. Ez a harcmodor egészen a rómaiak megjelenéséig győzelmeket biztosított a görögöknek. Leginkább Spárta majd a Nagy Sándor vezette makedón hadsereg alkalmazta leghatékonyabban, amit az a történelmi tény is bizonyít, hogy a Krisztus előtti IV. század utolsó harmadára képesek voltak legyőzni a sokkal nagyobb Perzsa Birodalmat is.

A hoplita nehéz-gyalogosoknak a falanx harcmodor mellett meg kellett tanulniuk az egyéni harcot is, melyben kiemelkedő szerep jutott a lándzsa (szarissza), a hajítódárda (akontion), a rövid kard (xiphosz) és a pajzs (hoplon) szakszerű használatának. Ebben legjobban kétségtelenül a spártaiak voltak, akiknek állam-berendezkedése lehetővé tette, hogy egész szabadidejüket a folytonos gyakorlatozásnak és testedzésnek szenteljék. Államukban (Lakónia) ugyanis az alávetett helóták dolgoztak helyettük (a földeken a bányákban és az iparos műhelyekben).

Spártaik állították meg Dareioszt a thermopülai csatában Kr.e. 480-ban (még ha csak rövid időre is és önmaguk feláldozásával), ők győzték le először a perzsákat szárazföldön a Plataiai csatában Krisztus előtt 479-ben és spártai hopliták alkották Nagy Sándor legvitézebb egységeit is a Perzsia elleni nagy hadjáratban.

A hopliták egy egész történelmi korszakon keresztül uralták a nagy csatatereket, majd jöttek a rómaiak, akik a Kr.e. II. századtól (Kr.e. 168 Pydnai csata) átvették a világuralmat tőlük. Ugyanakkor sajátos, bátor és nehezen megtörhető harcmodoruk örökre a hadtörténelem része marad.