Kalandozó hadjáratokra már a honfoglalást megelőzően is sor került, amikor még a Dnyeper - Al-Dunak közötti régiókban voltak szállásterületeink. 862-ben például az egymással hadakozó frank uralkodók "bérelték fel" magyarokat egymás elleni háborújukban, majd 881-ben I. Sztatopluk, morva fejedelem lázadt a frankok ellen a segítségünkkel, később pedig 892-ben Arnulf, frank uralkodó oldalán harcoltunk a morvák ellen.

A kép forrása: epa.oszk.hu

Kalandozó hadjárataink első érdekessége tehát, hogy az eurázsiai fejedelemségek, birodalmak és királyságok (frankok, morvák, bizánciak) már a honfoglalásunkat megelőzően alkalmazták a magyarokat háborúikban. Zsákmány fejében küzdöttünk, mindig annak az oldalán, aki éppen felbérelt bennünket. Ezen hadjáratok mellett őseink persze saját elhatározásból is indítottak támadó hadjáratokat mindig zsákmányszerző (és nem hódító) célokkal. A kalandozások évszázadában 862 és 970 között összesen 47 ilyen hadjáratról tud a történetírás. 

A zsákmányszerzésre induló kalandozó csapataink mindig egy-egy törzs fegyvereseiből tevődtek össze vagyis az egyes törzsek egymástól függetlenül, önállóan döntöttek arról, hogy mikor mely irányokba és mekkora csapattal indítanak hadjáratokat. Érdekesség, hogy ezek a csapatok legfeljebb 1-2 ezer lovasból álltak (ritkán érték el a 3 ezer harcost), vagyis a korabeli, lovagi Európában kis létszámúnak számítottak így sikerességük leginkább a meglepetésen és a különleges harcmodoron múlott.

A kép forrása: www.bibl.u-szeged.hu

De milyen is volt ez a bizonyos "különleges harcmodor"? Egyik elemét a már említett gyors és váratlan felbukkanás jelentette, vagyis a meglepetés ereje. A másik a tettetett megfutamodás volt, amely azonnali és elsietett előretörésre sarkallta az ellenfeleket, akiket aztán a magyarok hátrafelé nyilazásokkal ritkítottak, majd oldalba támadtak (néha be is kerítettek). Végül a harmadik elemet a fegyvereink nagy hatékonyságú használata jelentette, mely ellen Európa nagyon sokáig nem találta meg az ellenszert. Ilyen fegyver volt a visszacsapó íj, a kopja, a fokos, a szablya, a könnyűlovas bőr-páncél, pajzs és sisak illetve néha sodrony-ing. Bölcs Leo így írt rólunk Taktika című művében:

„ … Fegyverzetük kard, bõrpáncél (páncél), íj és kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják … "

Érdekesség az is, hogy a magyar törzsi zsákmányszerző hadjáratok egészen az Atlanti óceánig terjedtek, sőt egyes csapatok eljutottak Hispániáig, Barcelona környékére. Bár a legtöbb ilyen harci vállalkozás német területeken és Itáliában zajlott. Modena környékén maradt fenn például 924-ből egy templomi könyörgés: " ... saggitis Hungarorum, libera nos Domine" azaz a magyarok nyilaitól ments meg uram minket. Az idézet kiemeli: a magyar íjászoknak alig akadt párja a kontinensen.

Eleink sokszor fosztottak ki kolostorokat, de nem azért, mert meg akarták gyalázni a keresztény szent helyeket, hanem mert az egyházi épületekbe koncentrálták egy-egy terület begyűjtött termény-adóját. Érdekesség az is, hogy a magyarok képesek voltak bizonyos élelmiszerek tartósítására, így nem mindig szorultak a környező, útjukba esők területeken a rekvirálásokra.

A kép forrása: konyvtarosba.hu

Kalandozó hadjárataink 970 után értek véget, amikor már Európa (és annak egyik leghatalmasabb vezetője, I. Ottó császár) kiismerte harci taktikáinkat. Néhány kisebb vereséget követően (Merseburg, Augsburg) mi magunk döntöttünk a kalandozó hadjáratok befejezéséről. Egy korszak ért tehát véget 970-ben utolsó hadjáratunkkal (Arcadiopolis), Európa így végre fellélegezhetett.

Felhasznált és ajánlott szakirodalom:

• Tóth Sándor László: Levédiától a Kárpát-medencéig. Kiadta: JATE, Szeged, 1998
• Tóth Sándor László előadásai a Szegedi Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Karán 2008-ban 
• Róna-Tas András: Kis magyar őstörténet. Balassi Kiadó, BP., 2007
• Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Balassi Kiadó, Bp., 1993
• Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Osiris Kiadó, Bp., 2003
• Bánó Attila: 55 meghökkentő eset a magyar történelemből. Athenaeum Kiadó, Bp., 2011
• Vékony Gábor: Magyar őstörténet - Magyar honfoglalás. Nap Kiadó, Bp., 2002.