A kopja egy lándzsaszerű szúró fegyver, mely akár 2,5 méter hosszú is lehet. Az ősi magyar törzsek már vándorlásaik alatt, vagyis a VI-X. századok közt is használták elsősorban szálfegyverként. Ez azt jelenti, hogy nem hajították el, hanem  lóról a földre taszították vele ellenfeleiket.

A kopja a legősibb magyar fegyverek közé tartozott. Ilyen volt még a visszacsapó íj, a kelevéz, a szablya, a parittya és a fokos is (a pajzsok, sisakok mellett). Eleinket ezek mindegyikét előszeretettel használták hadjárataikban és csatáikban. A sztyeppei népek legtöbbje ugyancsak alkalmazta a kopjákat, így a például a besenyők, avarok, bolgár-törökök, úzok és kazárok is, sőt a lovagkori Európában is gyakori lett.

A tipikus magyar harcos a X. században több fegyverrel ellátva indult harcba: az íj és/vagy kopja mellett nem hiányozhattak az egyéb közelharchoz szükséges fegyverek sem, így a kard és/vagy fokos.

A források szerint nálunk magyaroknál a kopja a későbbi időkben vagyis az Árpád-kor alatt (1000-1301) is használatban maradt, sőt egészen a XVII. századig elő-elő fordult a magyar seregeknél. Kezdetben a kopját jellemzően lóról alkalmazták, később kialakult a gyalogsági kopja is, mely valamivel rövidebb volt és az egyik kézben használták (míg a másikban a pajzs volt).

A különböző kopják hossza, vastagsága és zászlócskákkal ellátottsága változott az idők során. Honfoglaló őseiknél a kis piros színű háromszög alakú zászlók a hosszú kopjákon voltak elhelyezve a csúcs-hegy alatt rögzítve. (Az ősi magyarság első zászló-motívuma az egyszínű piros zászló volt.)

Fontos még a kopjafa kifejezés. A székelyeknél terjedt el elsőként a kopjás temetkezés szokása, amikor az elhunyt harcos sírjához a illető kopjáját is a földbe szúrták. Később a kopjafa lett a fejfa, mely már faragott, díszes kivitelben készült emlékoszlopként került a sír mellé. Ilyen kopjafák ma Székelyföld-szerte láthatóak, mondhatni a székelység közismert kulturális elemeivé váltak.

Forrás: rovas.info

A kopja kifejezés napjainkra mint ősi magyar fegyver maradt az emlékezetben, mely a híres magyar visszacsapó íj mellett harci sikereink zálogát jelentette. És nem is téved nagyot a közvélekedés, hiszen legelső nagy katonai sikereinkben jelentős szerepet játszott.

Ilyen volt a besenyők elleni harcunk a IX. században, majd a bolgárok legyőzése a honfoglalás előtt illetve a pozsonyi csata 907 júliusában melyet hatalmas diadalt aratva nyertünk meg a túlerőben lévő német seregek ellen.